🇭🇺 Az elmúlástól az élet értelméig

Wisdom quote: you have one life, live it wisely!

Csak úgy jött, hogy egy cikket szeretnék írni a halálról és az élet értelméről. Az első nem a kedvenc témáinak egyike az biztos. Sokan mondták már, hogy “te olyan nyíltan beszélsz a halálról, olyan egyedi a látásmódod ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy nyíltan beszélek róla, és azt is tudom, hogy nem ez a leggyakrabban előforduló hozzáállás, de nem egyedi rám nézve. Kérdehetnétek, hogy mi köze van mindennek, egy fotós oldalhoz? Van köze, nem csak fotózáshoz, de annak is a része. Ha továbbolvassátok, megbizonyosodhattok felőle. 

A halál az Ă©let rĂ©sze, az Ă©letet mĂ©g Ă©rdekesebbĂ© teszi. El tudjátok kĂ©pzelni mi lenne, ha örökkĂ© Ă©lnĂ©nk? Olyan kĂ©nyelmessĂ© válnánk, ha tudnánk, annyi idĹ‘ áll a rendelkezĂ©sĂĽnkre, amennyit csak akarunk. SzerencsĂ©re ez Ă©let nem Ă­gy lett teremtve. Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember Ă©szrevegye hova fekteti a drága energiáját Ă©s idejĂ©t. Minden számĂ­t. Az ezzel kapcsolatos legkedvesebb könyvem: Michael Singer – Felszabadult lĂ©lek cĂ­mű Ă­rása. Ez nem egy szponzorált poszt, mindenkivel akivel csak tudom megosztom ezt a könyvet, mert megĂ©ri elolvasni. Imádom Singert! Van egy fejezet a halálrĂłl, az a kedvencem.

man with beard in an autumn day

A
pu 2016 nyarán halt meg. Nagyon hirtelen jött, egyik reggel fájt a feje és másnap reggel már távozott is ebből a dimenzióból. Halál az egyik legjobb tanár, bár a legkellemetlenebb is egyben. Elkezd minket az élet nagy kérdéseivel szembesíteni. Alázatossá tesz és elkezdünk meg inkább kutatni, hogy mi van még. Olyan mélységekbe és magasságokba repít minket, ahol még sosem jártunk. Minél szélesebb skálán átéljük és megéljük az elmúlással kapcsolatos érzéseket, annál hamarabb rájövünk, hogy nemcsak veszteség érzés van jelen a gyászban. Akkor sem, ha látszólag a tudatos figyelnünk leszűkült erre a szűk körre. Szomorúság, melankólia, bizonytalanság, váratlanság, keserűség, szürreális érzések, sírás, emlékek, emlékezés, hála azért az időért amit együtt tölthettünk, hála azokért az emberekért akikkel ezt együtt élhetjük meg, szeretet, energia, újdonság, nevetés a vicces emlékeken, fény és minden más amit nem említettem. Ha tényleg megéljük a gyászt mindenével együtt, anélkül, hogy a kellemetlenséget el szeretnénk kerülni, akkor ezek az érzelmek már maguk csodát tesznek! Figyelem, érzelmekről beszélünk! Az érzelmek másodpercekig, vagy maximum percekig tartanak és eltűnnek. Akkor miért van az az illúziók hónapok vagy akar évek évtizedek elteltével, hogy az érzelmeken még mindig nem vagyunk túl? Mivel az elménk fűzi tovább a fonalat a gondolatokkal. Az már más téma.

Van egy pont ahol készek vagyunk arra, hogy kiterjesszük a figyelmünket más típusú kérdésekre is nem csak a miért én, miért most, miért itt típusúakra, amik a veszteség érzésből jönnek és meg jobban generálják. Olyan típusú kérdések, mint pl.: Tényleg csak veszteség van a halálban, vagy van valami amire megtanított, vagy meg akar tanítani?

Ha csak a veszteség érzésre koncentrálok az segít nekem? Segít bárki másnak a családban? Könnyebben előrébb jutok általa? Ez az az energia amit a világban terjeszteni szeretnék? Ez az az állapot amiben a szeretett ember, aki távozott, látni szeretne engem? Ha a válaszok NEM, akkor léphetünk tovább. Olyan kérdések is felszínre kerülnek, hogy hogy tudom a családomat és szeretteinek támogatni? Hogy lehetek a legnagyobb segítség? Mit tanultam az esetből? Miért lehetek hálás? Mi az élet értelme? Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Miből vagyok? Kivé kell ahhoz válnom, hogy másokra is fényt vetítsek, hogy ők is tudjanak másoknak segíteni.

Man in helicopter

Helicopter portrait
Above Budapest

Személyes tapasztalatokra alapozva azt találom igaznak, hogy minél jobban szeretek, minél jobb emberré válok, minél több ember életében nyújtók valamilyen  szolgálatot, annál több lehetőséget hagyok apunak, hogy rajtam keresztül élje az élet kalandjait. Az nem csak valaminek a vége volt, hanem valami új kezdete is, amit szabad akaratból biztos nem választottam volna, viszont ha az élet tudta, hogy nekem arra a tapasztalatra volt szükségem ahhoz, hogy még többet fejlődjek, akkor elfogadom, és saját felelősségemnek érzem, hogy szembenézzek vele, és megéljem úgy ahogy van és ezzel együtt a legjobbat hozzam ki                                                         az életből mások és magam számára is.

 

Mostanra tudom, hogy a legértékesebb dolgok amik maradtak utána, azok az együtt töltött emlékek, amiket minél jobban dokumentáltunk videókkal és fotókkal, annál jobb érzés most. A portréi, a képek amin együtt voltunk vele és a családdal, és a szobrai amiket a saját kezével készített. A képek értéke exponenciálisan megnőtt attól, hogy már nincs több lehetőség újakat készíteni itt a fizikai világban. Nincs sok profin készített képem róla, akkor sem ha az egyik legnagyobb szenvedélyemnek nevezhetem a művészetet, a kreativitást és a fényképezőgép segítségével való alkotást. Megtanultam belőle a leckét. Amit ebben a helyzetben látok az nem a fájdalom, hanem az ajándék és a számtalan lehetőség arra, hogy minél többet alkossak mások számára. Tudom, hogy annyi mindent természetesnek veszünk, mintha mindig ugyanúgy kellene történnie ahogy eddig volt. Tudom mit jelentenek a fényképek, alkotások azután, amikor valakinek már nem élvezhetjük a társaságát ebben a dimenzióban. Képek, amik a falon lógnak meg a polcon csücsülnek. A szeretett ember egy mosolya is emlékeztetni tud mennyire szerencsések vagyunk, hogy az életünknek részese lehetett/lehet. Még mindig hallom emberektől, hogy nem, nem akarok fényképen szerepelni, várjunk addig, míg lefogyok, míg ilyen meg olyan leszek, mikor majd időm lesz, mikor ez meg az történik. Feltételek, csak feltételek! Mi a célja annak, hogy nem ragadjuk meg az alkalmat most, mikor lehetőség van rá? Nem tudjuk meddig vagyunk abban a kiemelkedő helyzetben, hogy ezen a földön élhetünk. Ez az igazság. Tudom, ennek még a puszta gondolata is olyan fájdalmas, hogy mindenáron el akarnánk kerülni, hogy belegondoljunk, de ez nem változtat a tényen. Miért várunk különleges alkalmakra, mikor különleges alkalmat akkor hozunk létre amikor csak akarunk. A szeretet, hála, ünneplés, együttlét, kedvesség, egység, nincsenek semmilyen feltételhez kötve! Mindig elérhetőek és örökké arra várnak hogy kinyilvánítsuk őket, alkalmat kerítsünk rájuk, hogy úgy terjesszük őket, mint egy járványt, ami az egész világot megfertőzi. Ez most még aktuálisabb, mint valaha. Minél tovább és minél szélesebb körű, annál jobb! Ez az a világjárvány, amire a világnak szüksége van!

Személyes tapasztalatokra alapozva azt találom igaznak, hogy minél jobban szeretek, minél jobb emberré válok, minél több ember életében nyújtók valamilyen  szolgálatot, annál több lehetőséget hagyok apunak, hogy rajtam keresztül élje az élet kalandjait.
bri

Ez a cikk, nem egy a társadalom által kinyilvánított alkalomra született. Nem akarunk az utolsó pillanatra várni, hogy az legyen a tanítónk, igaz? Tudom, hogy itt volt az ideje annak, hogy ezt megírjam, mert célja van, és az nem a félelemkeltés. Az a célja, hogy szembenézzünk az igazsággal, felébredjenek azok, akik még mindig alszanak, és tisztábban lássanak azok, akik a ködtől még mindig homályosan látnak. Itt az ideje, hogy csak szimplán létezzünk, legyünk, csináljunk, készítsünk, együtt felálljunk és fényt vetítsünk egymásra. Mi büszkén ennek a szolgálatában állunk, nemcsak üzleti szinten, hanem az élet minden területén. 

Szívesen vesszük, ha megosztjátok velünk véleményeteket és tapasztalataitokat!

All images on beatrixboros.com are copyrighted © Beatrix Boros 

 

 

 

 

 

 

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.